Idõsebb SLO beteg gyermekek esetében nem ritkák a magatartási problémák. Ez kiabálásban, harapásban, ütésben, csípésben, alvászavarban, ingerültségben, hirtelen hangulatváltásokban, hiperaktivitásban, erõszakos dühkitörésekben, tárgyak összetörésében, illetve súlyos esetben saját fejének falba verésében, vagy öncsonkításban nyilvánul meg.

Az SLO szindrómás gyermekek hajlamosak autizmusra is. Gyakran diagnosztizálják az autizmust másodlagos szindrómaként az SLO beteg gyermekeknél. Megfigyelték, hogy minél fiatalabb kortól kapják a betegek a koleszterinpótlást, annál kisebb a valószínűsége az autizmus elhatalmasodásának.

Ezen fenti tünetek rendkívüli pszichikai terhelést rónak a beteg gyermek környezetére, emiatt mindenképpen kezelni kell őket. Sajnos az okok nehezen feltárhatók, mivel az SLO betegek nehezen fejezik ki magukat. Ugyanakkor érdemes feltárni a kiváltó okokat, mert csak az vezethet megoldásra. A pontos pszichológiai diagnózis felállításához magatartáskutató szakorvos segítségére van szükség.

A gyakorló szülők megpróbálkozhatnak az alábbi eljárásokkal is.

• Türelmes, de egyértelmű és következetes kommunikáció.
• Figyelem elterelés. Dühkitörés esetén, vagy még előtte érdemes azonnal más tevékenységre elterelni a gyerek figyelmét.
• Pozitív megerősítés és nem negatív. Ha például csendben van érdemes megdicsérni, ha pedig kiabál, akkor nem vissza kiabálni. 
• Jó, ha következetes jutalmazási és büntetési rendszert vezet be az ember. Büntetés lehet az is ha nem veheti fel azt a ruhát amit szeret.

Forrás: www.smithlemliopitz.org